Mondhatni a legkedvencebb tortám ez a kicsit savanykás, tejszínes krémes torta. Kutakodtam itthon a receptek között, és találtam egy újságból kivágottat, ezek után buggyant egyet az agyam, hogy "márpedig nekem feketeerdő tortát KELL sütnöm", ennek lett az eredménye ez a kissé rendhagyó torta...:)
Hozzávalók:
A tésztához: (26 cm-es formához)
1 joghurt
2 liszt
2 tojás
1,5 cukor
0,5 olaj
1 zacskó sütőpor
1 zacskó vaníliás cukor
4 evőkanál holland kakaó
valamilyen savanykásabb lekvár (szerencsés, ha van meggylekvár, nekem szilvalekvárom volt, amit egy kis meggylével felhígítottam, és ezzel kenegettem a rétegeket)
A töltelékhez:
alsó krémréteg:
250 ml habtejszín
1 zacskó habfixáló
1 zacskó vaníliás cukor (a habfixáló zacskóján is jelzik, hogy szükséges)
1 tk porcukor
kb 20 szem meggy a meggybefőttből + 2 evőkanál a meggyléből
középső krémréteg:
250 ml habtejszín
1 zacskó habfixáló
1 zacskó vaníliás cukor
1 tk porcukor
külső krém + díszítés:
250 ml habtejszín
1 zacskó habfixáló
1 zacskó vaníliás cukor
1 tk porcukor
meggy (én 16 szemet használtam, de ahogy jól esik, úgy rendezzük el rajta)
csokireszelék
Elkészítés:
Egy nagyobb tálban összekeverjük a tészta alapanyagait, a joghurt poharát használva mércének. A legegyszerűbb piskóta, ami igazi családi recept nálunk. 180 fokra előmelegített sütőben 25-35 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, majd a rácson hagyjuk pihenni, amíg teljesen kihűl.
Amíg a tortánk hűlni fog, addig bekeverjük a krémeket. Az alsó krémrétegben van egy kis csavar, mely szerint a habfixáló utasításai szerint verjük fel a habtejszínt, de még ezek előtt tegyük a tejszínbe a 2-3 evőkanál meggylevet, így a végén egy halvány rózsaszín krémet fogunk kapni.
Tegyük félre a rózsaszín krémet, és verjük fel a másik 250 ml tejszínt is, a zacskó utasításai szerint. Tegyük mindkettőt hűtőbe.
Ennyi idő alatt körülbelül kihűlt a piskótánk. Most vegyük le róla a sütőformát.(ha még forrón levesszük, egyrészt megéget, másrészt összeesik a piskóta). Ha ezzel megvagyunk, akkor késsel vágjunk 3 egyforma vastagságú lapot a piskótából. Én nem bíztam a késes vagdosós dologban, mert nem gondoltam, hogy képes lennék egyforma szeleteket vágni, így fogtam a fehér cérnát, két-két mutatóujj-hüvelykujj kombinációval kifeszítettem és ennek segítségével vágtam megközelítőleg egyforma lapokat.Így:
A korongjainkat hagyjuk egymáson egyenlőre. Ha megvan a 3 korong, akkor tegyünk a piskóta tetejére egy lapostányért, fordítsuk meg, hogy az alja kerüljön felülre. Ezután rakjuk át egy tortatartóra, vagy nagyobb lapostányérra a legalsó korongot. (Innentől lesz érdekes a történet!) Kenjük meg a lekvárral, nem kell nagyon vastagon, csak, hogy mindenhol egyenletes legyen, ez segít majd, hogy ne száradjon ki a tészta. Jöhet a rózsaszín krém, hablapáttal (IKEÁ-ban vettem, rózsaszín és imádom:D ) kenegessük el a piskótán. Ha elegyengettük, kezdjünk el ollóval egyesével rávagdosni a meggyeket, amikor már kellemesen beterítette a krémet.
Jöhet az újabb tésztalap, rá a lekvár, a fehér krémünk, újból a piskóta, ez lesz a tortánk teteje, kenjük meg a lekvárral. Most verjük fel az utolsó 250 ml tejszínt a fixálóval, és szépen kenjük körbe vele az egész tortát. Ezután díszítsük a tetejét, ahogy kedvünk van, csokireszelékkel, meggyel...Jót tesz neki, ha legalább egy órát tud pihenni a hűtőben, nálam pihent egy éjszakát, és nagyon finom volt:)
"Főzni bárki tud..." tudhatjuk már, a L'ecsó című meséből is. Akkor hát kalandra fel!

2013. június 11., kedd
2013. június 2., vasárnap
Rozmaringos-fokhagymás kenyér
A kenyér alaprecept az örök kedvencemtől, Jamie Olivertől (...és egyszerűen csak főzz! )származik, a rozmaringos-fokhagymás ízesítés már maximálisan tőlem:)
Hozzávalók:
1 kg liszt + a behintéshez
bő 6 dl langyos víz
30 dkg friss / 3 csomag szárított élesztő
2 ek kristálycukor
2 csapott evőkanál só
3-4 db 10-15 centi hosszú rozmaring ág vagy 3 tk őrölt rozmaring
2-3 gerezd fokhagyma (attól függően, ki mennyire szereti)
Elkészítés:
Először is borítsuk ki a munkafelületre (vagy egy jó mély edénybe) a lisztet, fúrjunk bele egy kis mélyedést, ahova öntsük bele a víz felét, az élesztőt morzsoljuk/szórjuk bele, majd adjuk hozzá a cukrot és a sót, és keverjük szépen el.Ezután adjuk hozzá az apróra vágott rozmaringot és a kinyomott fokhagymagerezdeket.
Lassan kezdjük el a mélyedésünk belső falát beomlasztani (de ügyesen, hogy nehogy kiléphessen a medréből a víz, és eláztassa a konyhát!). Addig kevergessük, amíg morzsalékos állagú nem lesz a tésztánk.
Ha elértük a morzsás állagot, adjuk hozzá a víz másik felét, és lisztezett kézzel dolgozzuk össze úgy, hogy minden csepp liszt belekerüljön az eredeti "liszt-vulkánból" a tésztába. Ezután kezdjük el úgy igazán megdagasztani, nyomkodni, hajtogatni a tésztánkat, körülbelül 4-5 percig gyürkőzzünk vele, amíg selymes és rugalmas nem lesz. Ezután tegyük be tálba, lisztezzük meg a tetejét, fedjük le folpackkal a tálat, és hagyjuk kelni kb. 30 percig, amíg a duplájára nem kel. (meleg, párás, huzatmentes helyre tegyük, én téli időszakban a kályha elé rakom egy széken, nyáron pedig kb 50 fokra, hőlégkeverésre, 2-3 centire nyitott ajtajú sütőbe teszem)
Ha a tészta a duplájára kelt, fél perc alatt gyúrjuk át, ennyi idő elég, hogy kinyomkodjuk belőle a levegőt. Ezután újabb 30 perc-1 óra kelesztés következik.
Ezután, ha ismét a duplájára kelt a tésztánk, melegítsük elő a sütőt 185 fokra, hőlégkeverésre. Borítsuk a tálból egy sütőpapíros tepsibe a tésztát, és csúsztassuk be a sütőbe. Süssük harminc percig, majd szúrjuk meg hústűvel, ha még ragad rá a tészta, akkor tegyük vissza. Figyelgetni kell, nincs egyezményes sütési idő, ha már nem ragad rá a tészta a villára/hústűre illetve ha megpaskoljuk, és kongó hangot hallat, akkor már tökéletes!
Hagyjuk fél órát hűlni rácson (már ha kibírunk ennyi időt), utána simán vajjal kóstoljuk meg.
Hozzávalók:
1 kg liszt + a behintéshez
bő 6 dl langyos víz
30 dkg friss / 3 csomag szárított élesztő
2 ek kristálycukor
2 csapott evőkanál só
3-4 db 10-15 centi hosszú rozmaring ág vagy 3 tk őrölt rozmaring
2-3 gerezd fokhagyma (attól függően, ki mennyire szereti)
Elkészítés:
Először is borítsuk ki a munkafelületre (vagy egy jó mély edénybe) a lisztet, fúrjunk bele egy kis mélyedést, ahova öntsük bele a víz felét, az élesztőt morzsoljuk/szórjuk bele, majd adjuk hozzá a cukrot és a sót, és keverjük szépen el.Ezután adjuk hozzá az apróra vágott rozmaringot és a kinyomott fokhagymagerezdeket.
Lassan kezdjük el a mélyedésünk belső falát beomlasztani (de ügyesen, hogy nehogy kiléphessen a medréből a víz, és eláztassa a konyhát!). Addig kevergessük, amíg morzsalékos állagú nem lesz a tésztánk.
Ha elértük a morzsás állagot, adjuk hozzá a víz másik felét, és lisztezett kézzel dolgozzuk össze úgy, hogy minden csepp liszt belekerüljön az eredeti "liszt-vulkánból" a tésztába. Ezután kezdjük el úgy igazán megdagasztani, nyomkodni, hajtogatni a tésztánkat, körülbelül 4-5 percig gyürkőzzünk vele, amíg selymes és rugalmas nem lesz. Ezután tegyük be tálba, lisztezzük meg a tetejét, fedjük le folpackkal a tálat, és hagyjuk kelni kb. 30 percig, amíg a duplájára nem kel. (meleg, párás, huzatmentes helyre tegyük, én téli időszakban a kályha elé rakom egy széken, nyáron pedig kb 50 fokra, hőlégkeverésre, 2-3 centire nyitott ajtajú sütőbe teszem)
Ha a tészta a duplájára kelt, fél perc alatt gyúrjuk át, ennyi idő elég, hogy kinyomkodjuk belőle a levegőt. Ezután újabb 30 perc-1 óra kelesztés következik.
Ezután, ha ismét a duplájára kelt a tésztánk, melegítsük elő a sütőt 185 fokra, hőlégkeverésre. Borítsuk a tálból egy sütőpapíros tepsibe a tésztát, és csúsztassuk be a sütőbe. Süssük harminc percig, majd szúrjuk meg hústűvel, ha még ragad rá a tészta, akkor tegyük vissza. Figyelgetni kell, nincs egyezményes sütési idő, ha már nem ragad rá a tészta a villára/hústűre illetve ha megpaskoljuk, és kongó hangot hallat, akkor már tökéletes!
Hagyjuk fél órát hűlni rácson (már ha kibírunk ennyi időt), utána simán vajjal kóstoljuk meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)